A Halotti beszéd: a legrégibb írott magyar nyelvemlék
A Halotti beszéd a legelső összefüggő szövegű nyelvemlékünk és a magyar kereszténységnek első irodalmi alkotása. Pray György történetíró fedezte föl 1770-ben egy Árpád-kori latin miséskönyvnek a 154-ik lapján, miért is a kézirat Pray-kódexnek neveztetik. A könyvet a pozsonymegyei Deáki monostorban élő benczések írták 1220-1230 évek között, de valószínű, hogy az, egy régebbi XI. vagy XII. századbeli szöveg másolata. A kódex 174 negyedrétü hártya levélből áll, melyet több díszesebb kezdőbetű és kép ékesít. Az egész könyv “rideg”, kapcsolás nélkül egymás mellé rótt gót betűkkel van irva. A vörössel irt szavak czímeket jelölnek, vagy utasításokat tartalmaznak a pap számára, a szertartásra nézve. A Halotti Beszéd a kódexben található Agendának (halotti szertartás) egy része és az egyedüli magyar szöveg a teljesen latin nyelven irt kéziratban. A nyelvemlék 32 sor, és mint a két feltűnő vörös kezdőbetű mutatja, 2 részből áll. Az első 26 sor a Halotti beszéd, a 27-32. sorig, a Könyörgés.
Vende Ernő: A magyar irodalomtörténet képekben, 1905
